Szponzorált tartalom

sarkantyú

A sarokcsont kinövése gyakori probléma, ami meglepően sokakat érint, különösen azokat, akik aktív életmódot folytatnak, vagy állandó állást igénylő munkát végeznek. Bár a sarkantyúról gyakran hallunk úgy, hogy feltűnő ismertetőjegyei vannak, előfordulhat, hogy valakinél jelen van a kinövés, de fájdalmat nem okoz.

A sarkantyú kezelése során az elsődleges cél a fájdalom csökkentése, a gyulladás mérséklése és a túlzott terhelés megszüntetése. Az invazív beavatkozások csak akkor jönnek szóba, ha a konzervatív kezelések nem hoznak eredményt.

A pihentetés az egyik legfontosabb kezelési lépés. A láb pihentetése lehetővé teszi a gyulladás csökkenését, és megakadályozza a további irritációt. Ha szükséges, a fizikai aktivitást (például futást vagy hosszabb sétákat) ideiglenesen minimalizálni kell.

A gyulladt területre helyezett jég csökkenti a fájdalmat és a duzzanatot. A jégterápia napi 15-20 perces alkalmazása ajánlott. Fontos a megfelelő alátámasztást nyújtó cipők viselése. Az ortopéd cipőbetétek, talpbetétek, vagy szilikon sarokemelők segíthetnek a nyomás eloszlatásában, és csökkenthetik a fájdalmat. Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), például ibuprofén vagy naproxén szedése csökkentheti a fájdalmat és a gyulladást. A talpi bőnye és az Achilles-ín nyújtása javíthatja a rugalmasságot és enyhítheti a feszülést a sarok környékén. Az ilyen gyakorlatok rendszeres végzése hosszú távon hatékony lehet. A fizioterapeuta által vezetett kezelések, például ultrahangterápia vagy mélyszöveti masszázs, elősegíthetik a gyógyulást. Speciális ragasztószalagok használata stabilizálhatja a lábfejet, és csökkentheti a sarokra ható nyomást.

Lényegében a sarokcsont alsó részén, a talpi szövetek tapadási pontjainál kialakuló csontos kinövésről van szó, mely kialakulásának fő oka a túlzott igénybevétel, ami a lábfejre nehezedő terhelés vagy az izmok és ínszalagok túlzott húzódása miatt jön létre.

Kialakulásához hozzájárul a túlterhelés, futás, állandó állás vagy nehéz tárgyak emelése. A nem megfelelő lábbeli szintén a fő kiváltó okok között szerepel, hiszen a rosszul illeszkedő, kemény talpú cipők viselése, amelyek nem biztosítanak megfelelő alátámasztást a saroknak, efféle problémákat vethetnek fel. A túlsúly is a kiváltó okok élén szerepel, mert a testsúly növekedésével a sarokra gyakorolt nyomás is fokozódik. Lábdeformitások, a lúdtalp vagy magas boltozat, amelyek egyenetlen terhelést okoznak, a sarkanytú kialakulását erősíthetik.

Nem minden esetben jár fájdalommal, a röntgenfelvételeken például kimutatható olyan csontos kinövés, amely egyáltalán nem okoz tüneteket. Ha azonban fájdalom jelentkezik, az jellemzően a következő formákban jelentkezhet:

• Éles, szúró fájdalom a sarokban, különösen reggel felkelés után.
• Tartós, tompa fájdalom a nap végére.
• Duzzanat és érzékenység a sarok környékén.
• A fájdalom oka nem maga a csontos kinövés, hanem az azt körülvevő lágy szövetek gyulladása vagy irritációja.

Ha a sarkantyú kezelésében az alapvető módszerek nem elegendőek, további konzervatív kezelések is szóba jöhetnek.

Kortikoszteroid injekciók: A gyulladás csökkentésére közvetlenül a fájdalmas területbe adott kortikoszteroid injekció gyors fájdalomcsillapítást nyújthat, bár alkalmazása korlátozott, mivel hosszú távon gyengítheti az ínszalagokat.

Lökéshullám-terápia: A lökéshullám-terápia a gyulladt területen alkalmazott akusztikus hullámok segítségével serkenti a gyógyulási folyamatokat. Ez a kezelés hatékony lehet azoknál, akiknél a hagyományos módszerek nem váltak be.

Amennyiben a konzervatív kezelések hónapokon át tartó alkalmazása sem hoz javulást, műtéti beavatkozás válhat szükségessé. A sebészeti eljárások során eltávolítják a csontos kinövést, valamint a környező szöveteket is kezelik. Ez azonban csak végső megoldásként javasolt, mivel a műtétek kockázatokkal és hosszabb felépülési idővel járhatnak.

A sarkantyú kezelése tehát első sorban a konzervatív módszerekkel kezdődik, amelyek közé tartozik a pihentetés, a jégpakolás, a megfelelő lábbeli használata és a gyulladáscsökkentő gyógyszerek. A fizikai terápia és a lökéshullám-terápia szintén hatékony lehet, különösen súlyosabb esetekben. Az invazív kezelések csak akkor javasoltak, ha a konzervatív módszerek nem hoznak enyhülést. A korai diagnózis és a megfelelő kezelés jelentősen javíthatja az életminőséget, és megakadályozhatja a probléma súlyosbodását.